Mohácsi Jánossal A nyaralás című készülő előadás nyílt próbája után beszélgettünk. "Moha" először dolgozik a Katonában.

Első rendezésed a Katonában Carlo Goldoni: A nyaralás című műve, ami nem azonos a Goldoni öt évvel később írt A nyaralás-trilógiájával. Miért pont ebből a darabból csinálsz előadást és miért nem a trilógiából?

Mert abból Rusznyák Gábor csinált egy eszelősen jó előadást Kaposváron és azt gondoltam, hogy arról nekem nem jutna eszembe azon kívül semmi.


A nyílt próbán is említetted, hogy minden próbára új szövegkönyv készül...

Igen és a próbafolyamat végére már nyomokban sem fog emlékeztetni az előadás az eredeti darabra... Szeretném, ha sokkal izgalmasabb története lenne az előadásnak, mint magának a Goldoni-darabnak. Ha a színészek jobbat mondanak, mint amit én akarok mondani, akkor azonnal az lesz a hivatalos anyag. Próba során alakul ki a karakterek jellegzetes szóhasználata, a rontott beszéde, modorossága. Szeretem, mikor a szereplők párhuzamosan beszélnek az előadásban, ez is a színészekkel való meló során alakul ki. De olyan is van, mikor az lesz a sorsa egy jelenetnek, mint a most próbáltnak, hogy a színészeknek nem tetszik a szöveg és unják. Erre az íróasztalnál ülve nem jön rá senki, próbálva derül ki.

Utána még húztok a szövegen?

Most majd írok mondatokat, Isó (Mohácsi István, Mohácsi János testvére és alkotótársa) meg javaslatokat tesz. A munkában szintén aktívan részt vesz Török Tamara dramaturg, aki a darab fordítója is.

Nincs egy pont, ami után már nem változtatsz a szövegen?

Nincs. Természetesen sokkal jobb, ha egy jobb szöveg van a színpadon, mintha egy rosszabb. Meg szoktam olyan aljasságokat csinálni, ha eszembe jut valami nagyon mókás vagy jó szöveg, amit később benn szeretnék hagyni, akkor nem mondom el senkinek, csak a takarásban egy színésznek, hogy villámcsapásként érje a többi szereplőt.

Ha esetleg a megszokotthoz képest hosszabbra sikerül az előadás, hogyan rövidítesz?

Most lazább a szöveg, könnyebben rövidít az ember. Ilyenkor sérül a rendezői szándék, sérülnek a színészek, de addig kell csinálni, amíg az előadás olyan hosszú nem lesz, amilyen ő szeretne lenni, és nem olyan, amilyennek a rendezője szeretné.



A nyílt próbán hallhattak a nézők a színészek előadásában egy zenei témát, amit Kovács Márton szerzett. Adsz instrukciókat a zenét illetően?

A zenéhez sajnos vak vagyok, nem értek hozzá, de nagyon szeretem, hallgatom is szinte minden fajtáját. Az a legrosszabb, ha megmondom, hogy milyen legyen a zene. Én inkább alávetem magam Marcinak, mert a zene egy automatikusan erősebb és indokoltabb színpadi gesztus.

Mi az oka annak, hogy  mostanában inkább vígjátékokat rendezel?

A helytartó című munkám után mondtam azt, hogy most nem akarok az emberi lét sötét oldalával foglalkozni egy jó darabig. A nézők is nagyon szeretik a vígjátékokat, ráadásul ebbe is ugyanúgy mindent bele lehet rakni, mint egy tragédiánál.

Fullár Fanni