A végítélet napja – így kiragadva bombasztikus a cím, Bagossy László szerint azonban inkább titkokkal teli balladáról van szó. A telt házas nyílt próba után és az október 19-i bemutató előtt kérdeztük a rendezőt a darabról, a készülő előadásról és a Katona társulatáról.
Miért pont most vetted elő A végítélet napját? Mitől lesz mai ez a mű?
Horváth művei olyan történelmi korszakban születtek a húszas-harmincas évek társadalmi-gazdasági válságának idején, amelynek feszültségei számos hasonlóságot mutatnak korunk problémáival. Nem írtuk át a szövegét, nem próbáltuk meg közvetlenül a mába transzformálni, mert nem éreztük szükségét. A napi aktualitás fontos tényező a színpadon, de veszélyes is lehet, mert könnyen válik művészietlenné. Természetesen csináltam én is olyan előadásokat, melyekben az aktuálpolitikai borzongás fontos szerepet játszik, pl. a Heldenplatzban is ilyen, de az egy nagyon magas színvonalú irodalomba van beágyazva.
Közel áll hozzád Ödön von Horváth munkássága?
Szerencsésnek érzem magam, hogy a tavalyi Thomas Bernhard-rendezésem után most a másik nagy kedvencemmel, Ödön von Horváthtal tölthetem együtt az időt. Nagyon szeretem azt, ahogyan gondolkodik. Remélem, hogy a korábbi munkáimból, mondjuk a Kasimir és Karolinéből származó tapasztalataim egy kicsit ide is beszivárognak. Nem a nulláról kezdtem együtt gondolkodni Horváthtal.
| Az előadásról: Hudetz (Keresztes Tamás), a kötelességtudó állomásfőnök egyetlen elkésett mozdulatával szörnyű vonatszerencsétlenség okozója lesz. A mindig rosszindulatú pletykák nyomán ítélkező, az igazsággal szembenézni képtelen falubeliek kivetik maguk közül a lelkiismeretével küzdő Hudetzet. Történet a bűnről, a büntetésről és a bűnhődésről, a harmincas évekből, Ödön von Horváth különös nyelvezetével, finom humorával és lenyűgöző kisember-portréival. |
Mi a készülő előadás műfaja?
Színműnek íródott, hét képben. Az utcán látható plakátokon nagyon bombasztikusnak tűnik, a címe, de a mű filozófiája sokkal árnyaltabb, mint egy hollywoodi sikerfilmé. A történet tele van titkokkal és hiátusokkal, ezért én legszívesebben balladának nevezném. 
Miben más a Katona színészeivel dolgozni, mint más társulattal?
A Katona társulata kiemelkedő minőségű társulat. Szerencsésnek érzem magam, amiért az elmúlt években nagyon jó csapatokban dolgozhattam, például az Örkény István Színházban vagy az év első felében a Litván Nemzeti Színházban. Sokszor volt alkalmam megtapasztalni azt az inspiráló helyzetet, amikor nagyon tehetséges emberek vesznek körül. Úgy gondolom, hogy a Katona is egy világszínvonalú hely és most is nagyon jó dolog ezekre a tehetséges emberekre támaszkodni.
Csikós Kornélia
