Tihanyi Ildi: Péterrel a ’60-as évek Angliáját kerestük

2017. február 14. - Csikós Kornélia

Gothár Péter állítja színpadra Martin McDonagh művét, a Hóhérokat. Az előadás jelmeztervezője Tihanyi Ildi, akit arról kérdeztem, Péterrel milyen előmunkálatokat folytattak a próbafolyamat kezdete előtt, milyen kort és stílust szeretne visszaadni az előadás, és milyen speciális jelmezekre számíthatunk a márciusi 18-i bemutatón.

Milyen jelmezterveken dolgozol most?
Martin McDonagh Hóhérok című darabján dolgozunk Gothár Péterrel, amit 2015 szeptemberében mutattak be Londonban, és elnyerte az év legjobb új drámája díjat. A történet Észak-Angliában, egy Oldham nevű kis városban játszódik az 1960-as évek közepén. Megtartottuk a korszakot és a helyszínt, már csak azért is, mert abban a pillanatban indul a darab, amikor Nagy-Britanniában beszüntetik a halálbüntetést. Szinte végig a kisvárosi hóhér kocsmájában vagyunk, ahol a drámában lejátszódó két nap alatt megismerjük azokat az embereket, akik itt élik a mindennapjaikat. Őket kell most felöltöztetnem.

Hogy néz ki a közös munka Péterrel?
Mindig úgy kezdünk neki, hogy rengeteg fotót gyűjtünk az előadáshoz, azokból inspirálódunk, ragadunk ki egy-egy izgalmas részletet. Első megközelítésben nagyon korhűen és pontosan keressük meg a darab világához tartozó ruhákat, tárgyakat, helyszíneket - egy későbbi fázis, amikor elrugaszkodunk és akár átrajzoljuk az eredeti formákat, sziluetteket. Általában rengeteg időt töltünk azzal, hogy mélázunk egy-egy fotón, vajon milyen körülmények között készülhetett, kik azok az emberek akik visszanéznek ránk. Ezt a kutatómunkát most megtoldottuk azzal, hogy kiutaztunk Angliába és mi magunk jártuk be azokat a helyeket, ahol ezek az emberek éltek. Nagyon sok kocsmát bezártak azóta, így csak némelyikbe lehetett bejutni és körbenézni. Péter sok fotót készített Manchesterben az ott élő emberekről, a kocsmában zajló életről. Ezeket a képeket visszanézve számtalan részlet rajzolódott ki, amit a díszletbe be is épített. Én a bolhapiacokat jártam végig régi ruhák után kutatva, a londoni Camden Marketen nagyon sok kincsre lehet bukkani, és szerencsére én is sok eredeti ruhát találtam a darabhoz. Péter Manchesterből hozott haza érdekes tárgyakat. A színészek gyakorlatilag eredeti ‘60-as évekbeli angol ruhákban lesznek az előadásban, ami azt gondolom, egy plusz atmoszférát ad az egésznek. 

16731522_10211157022936797_1722439523_o.jpg

Még az utazás előtt leültünk Péterrel és rengeteg általa és általam gyűjtött fotót átnéztünk, megbeszéltük, hogy melyikünknek mi tetszik a ’60-as évekből. Most egyébként van egy nagyon jó kiállítás a ’60-as évekről Londonban a Victoria and Albert Museumban (You Say You Want a Revolution? Records and Rebels 1966-1970): ez a tárlat nagyon izgalmasan mutatja be, hogy a korszakot mi jellemzi, ugyanis az ott kiállított tárgyakat, ruhákat és videókat egy-egy zeneszám kíséretében lehet megnézni, melyet mindenki egy saját fülhallgatón keresztül élvezhet. Lehengerlő hatással van az emberre, teljesen megelevenedik az a világ.

Milyen stílusú ruhákat kerestél?
Az előadáshoz talált legtöbb ruha valóban a ’60-as évekből való, és miután hazajöttem, ráállt a szemem a kor stílusjegyeire. Könnyebben találom meg a valóban korhű ruhákat, és könnyebben kiszúrom, ha az adott darab nem Angliából érkezett, hanem kelet-európai. Apró különbségek vannak egy-egy tűzésnél, egy-egy részmegoldásban, más kicsit a gomb, és főként mások az anyagok, amiket Angliában használtak.
Munkásréteget kell bemutatnunk az előadásban, ez azt jelenti, hogy a társadalmi közeget úgy kell ábrázolnunk, hogy a ruhák minősége lejjebb van. Ilyenkor nem lehet elcsábulni a korabeli divatlapokban bemutatott izgalmas és őrült kreációk bűvöletében, az adott miliőt kell visszaadni, abban kell megtalálni, mi jellemezheti pont ezeket a figurákat. Két karakter  Londonból érkezik - náluk viszont szándék, hogy ezt meg is mutassuk a nézőknek.
A szereplők többnyire önmagukban elrajzolt figurák, ezért izgalmas a rendelkező próbák alatt ilyenkor megtalálni, hogy kit mivel lehet igazán jellemezni, milyen szokásokat vett fel, melyek akár az öltözékén is nyomot hagyhattak.

Adott neked Péter valamilyen speciális feladatot egy-egy karakterhez kapcsolódóan?
Igen, mégpedig kifejezetten meglepett az a kérése, hogy az egyik szereplő, Lestyán Attila, aki egyébként is nagyon magas, egy emelt talpú cipőt kapjon, hogy tényleg mindenki fölé magasodjon.
Fekete Ernő játssza a hóhért, akinek a karakterjegyeiben látszódnia kell annak a három évnek, ami az előtörténet és a darab jelen ideje között eltelik. Ez fontos momentum, hiszen ebben az átváltozásban van benne az ő teljes élete.
Érdekesek lesznek a hajviseletek is, Vég Attilával, a színház megbízott fodrászával közösen alakítjuk ki ilyenkor az egyes jelenetekhez a frizurákat és sminkeket. Ez is nagyon izgalmas része az egésznek, amikor keresgéljük, hogy kit milyen irányban és mennyire rajzoljunk el.

16731683_10211157022976798_2069182120_o.jpg

Hány jelmezes próbátok van az elsőtől az utolsóig?
Általában a jelmezek a főpróbahéten kerülnek be, amikor a díszlet is áll már a színpadon, és onnantól kezdve minden nap jelmezben próbálnak a színészek a bemutatóig. Ez Péternél teljesen másként zajlik, hiszen már nagyon az elején, akár a második héten tartunk egy jelmezes próbát. Ekkor nagyjából kirajzolódnak a sziluettek és megelevenedik a darab színvilága. Olyan ez, mint egy festő által készített vázlat, ahol még minden homályos picit és a vonalakat keresgélni kell. A következő alkalommal már a részletekre is elkezdünk figyelni, egy-egy mintát, anyagot vagy színt kimondottan egy figurához kötünk. A szereplők viszonyrendszere, illetve, hogy ki milyen ívet jár be a történet során, szintén megjelenhet a ruhákon is, ez egy újabb fázisát jelenti a tervezésnek, mely a színészekkel közös munkában valósul meg. Több pólusú dolog ez, hiszen impulzusok jönnek ilyenkor a színésztől, hogy ő mit gondol a karakteréről, aztán ott a rendező, aki dramaturgiai hangsúlyokat és íveket ad, amit követni kell, és nem utolsó sorban van a saját tervezői oldal, ami mindezt az esztétikummal egyesíti. Az, hogy a jelmezek világát ennyire szorosan a próbákkal együtt alakítjuk, Péter filmes gondolkodásából ered. Mindig több lehetőséget is nyitva hagyunk, több utat is bejárunk, mielőtt véglegesítenénk. Olyan ez, mintha egészen addig készítenénk próbafelvételeket, míg az utolsó snittre azt nem mondjuk hogy “Kész, ennyi, ez megvan!”

szöveg: Csikós Kornélia
a képeket összeállította: Tihanyi Ildi

A bejegyzés trackback címe:

http://katona.blog.hu/api/trackback/id/tr8112258536

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.