Minden darabnak saját lelke van – interjú Bezerédi Zoltánnal

2013. február 28. - drumlin

Bagatell – gondolatok egy pincében címmel látható márciustól Bezerédi Zoltán önálló verses estje a Sufniban. Válogatás többek közt Ady, Esterházy, Háy, Petri, Térey és Vörösmarty műveiből. Zoltánt az előadásról, az abban szereplő versekről kérdeztük.


Hogyan vetődött fel a verses est ötlete?

Szeretném, ha szeretnék az emberek a verset, és szeretném, ha én lennék az, aki megszeretteti velük. Mintha hanyagolva lenne ez a műfaj mostanában, ez ellen pedig tenni szeretnék.

Kiktől hangzanak el versek, és mi volt a koncepciója a művek válogatásánál?

Ady Endre, Babits Mihály, Esterházy Péter, Háy János, József Attila, Petri György, Marin Sorescu, Spiró György, Szabó Lőrinc, Térey János és Vörösmarty Mihály versei, műrészletei hangzanak el. A versek válogatásánál leginkább azt vettem figyelembe, hogy melyik vers érintett meg, mit mondanék szívesen, gondolatilag most mely versek foglalkoztatnak, nekem mi áll jól. Néha a szerelemről beszélek, néha a halálról, vagy hogyan létezem ma (verses formában), és ez mind én vagyok.

Másfajta felkészülést igényel egy önálló est, mint egy sokszereplős előadásban való részvétel?

Minden darabnak és minden anyagnak saját lelke van, valami nagyon könnyen adja magát, valami nehezen. Valami egyből jön, valami nem. Küzdeni kell értük, de érdekes módon nem terhelt meg nagyon a felkészülés. Természetesen kell egy folyamatos beszédtechnikai tréning, és biztos, hogy el kell mondani bemelegítésképpen a szöveget, aznap, amikor játszom, agytréningként is.

Volt a próbafolyamatban valaki, aki rendezőként funkcionált?

Nem volt. Tulajdonképpen én szerkesztettem az estet, és rendeztem magamat. De az ember a barátait meghívja néha, mert kell egy külső kontroll. Megnézte Máté Gábor igazgatóm és barátom, megnézték dramaturgok, színész kollegáim, és mindenki mondott olyat, amit érdemes volt megfogadni. Biztos lesznek nézők  is, akik valahogy tudomásomra juttatják majd, hogy náluk mi hatott és mi nem, hol érezték jónak és hol nem. Utána persze az én döntésem lesz, melyik tanácsot fogadom meg.
A verseket időnként megszakítja egy-egy videóbejátszás. Miért kerültek bele az estbe?

Gyerekkoromban fedeztem fel az első bejátszáskor elhangzó József Attila.verset, amelynek címe: Kedves Zoltán. Arra gondoltam, ez nekem szól. Felkértem Jordán Tamást, aki kitűnő József Attila-előadó és kedves barátom, hogy mondja el ezt a verset.

Elhangzott olyan kritika az akkor még készülő esttel kapcsolatban, hogy nagyon férfias műsor, nincs benne elég nő. Pont akkoriban terjedt a Facebookon az 500 legszebb nő sorozat, azt gondoltam, hogy ezzel lehetne mit kezdeni, egy másik ritmushoz pedig Fernando Botero nagyszerű kolumbiai festőnek a képeit raktam. A legszebb nőktől jutunk a nagyon kövér, csúnya, kiszolgáltatott nőkig.

Felmerült, hogy tiszteletlen vagyok a költőkkel szemben, mert nem nevezem meg őket és a versüket. Úgy éreztem, a gondolatok érvényesebben kötődnek egymáshoz, ha nem tördelem szét őket. Így a végén az utolsó bejátszásban fölsorolom az összes költőt és a művek címét.

Kiknek ajánlja az előadást és miért?

Mindenkinek, aki szereti a verset, és akinek idegen ez a műfaj, de ad egy esélyt nekem megszerettetni.

Fullár Fanni

A bejegyzés trackback címe:

https://katona.blog.hu/api/trackback/id/tr438429662

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.