Dömötör András és Kovács Dániel, A Gondnokság alkotói

2013. május 06. - drumlin

A Gondnokság című színházi sitcom epizódjait 2011 októbere óta követhetjük nyomon a fővárosi Katona József Színház társulatának előadásában. Különlegessége, hogy a részeket nem csak élőben lehet megtekinteni, hanem a youtube videómegosztó portálon is. A sorozat alaptörténete nem hétköznapi: hét gondnok feladata megtalálni az ősapát és az ősanyát, akik nászából megszületik majd a magyar király. Az első évad befejezése után sem volt megállás, a történet folytatódik, 2012 októberétől már a második évad részeit kísérhetjük figyelemmel. A sorozat másik különlegessége (azon kívül, hogy színházban játszódik), hogy epizódonként mindössze másfél napnyi próba áll a színészek rendelkezésére, így improvizációs képességeik fontos szerephez jutnak. Ez a feladat - mint kiderült – nem könnyű, de nem is lehetetlen.

Szerző: Nagy Szilvia
Szállj, szállj sólyom szárnyán...
kulter.hu

A Gondnokság műfajilag meghatározott: színházi sitcom. A televízióban rendkívül sok szituációs komédia van műsoron. Van olyan, amelyiket figyelemmel kíséritek?

Dömötör András: Nem igazán. Van tévékészülékem, de azon csak DVD-ket nézek. A 24 című sorozatnak láttam két évadát, de ezzel is nagyon furcsán kerültem kapcsolatba: hospitáltam egy német színházi előadásban, a rendezőnek ez a sorozat volt a kedvence, és levetített részleteket a színészeknek. Így kezdtem el én is nézni. Tehát önszántamból nem néztem sorozatot. Ez alól két kivétel van, de azokat ilyen értelemben nem is tartom hagyományos sorozatoknak: a Twin Peaks, még kamaszkoromból, a másik pedig Lars von Trier A Birodalom című sorozata. Ezek fontosak számomra, de nem tartom őket szappanoperáknak. Gyermekkoromban – nem folyamatosan, de - néha néztem Szomszédokat.

Kovács Dániel: Nem, nincs. Én sem nézek televíziót. Amikor A Gondnokságra készültünk, nézegettem különböző sorozatokat, és korábbi emlékekre hagyatkoztam. A Gondnokságot utalásszerűen összetákolt, sok elemből rakjuk össze. Ugyanúgy néztem Jóbarátokat, ahogyan különböző amerikai sorozatokat szuperhősökről. A két sorozatot, amit Andris mondott, én is néztem, de ezeket egyébként is nyomon követtük, A Gondnokságtól függetlenül. Nem csak sorozatos, rengeteg filmes közhelyt is beletettünk A Gondnokságba. Mikor készültünk a sorozatra, megkaptam a Szomszédok első évadát, amit végignéztem. Amellett, hogy ez egy csodálatos időutazás volt a gyerekkoromba, remek példa volt, hogy hogyan lehet egy történetet hónapról hónapra alakítani, ami a színházban nagyon nem jellemző dolog.

Ha nem igazán jellemző, hogy nyomon követitek a műfajilag megegyező sorozatokat a televízióban, honnan merítitek az ötleteket?

Kovács Dániel: A féltestvérem nagy sorozatmániás, és egyszer összeültünk vele. Kommunikáció szakosként rengeteg segítséget adott nekünk azzal kapcsolatban, hogy mik a műfaj alapszabályai, hogyan lehet tipizálni. Jellemzően célunk az volt, hogy több műfajt próbáltunk beleépíteni A Gondnokságba, mert valamilyen szempontból mindegyik fontos volt, hogy egyszerre legyen sitcom is, de legyen folytatásos is, mint a serial típusú sorozatok, ami továbbvigye a történetet.

Dömötör András: Nagyjából azt gondolom erről a kérdésről, hogy igazán jó sorozatot írni és megvalósítani komoly tudomány. Mi inkább a filmek felől közelítettünk. Sokszor a filmes klisékből építkezünk. Amik meghatározóak A Gondnokságban, azok az akciófilmek, a science fiction, a krimi és néha a horror.

Ki A Gondnokság írója?

Dömötör András: Laboda Kornél – dramaturg -, Dani és én írjuk meg az alaptörténetet. Ezt a cselekményvázlatot felkínáljuk a színészek számára minden epizódhoz, és ahhoz ők hozzáteszik a magukét. Mi eredetileg azt terveztük, hogy egy nyitottabb struktúra legyen, tehát mi minél kevesebbet találjunk ki, és a színészeknek több mozgástere legyen a cselekmény alakításában. Viszont az idő hiánya miatt már egyre inkább az a tendencia alakult ki, hogy mi kötötten megírjuk hárman előre a történetet. Várady Zsuzsi dramaturg is gyakran lát el minket ötletekkel.

Tehát forgatókönyvet vagy szövegkönyvet nem kapnak a színészek?

Kovács Dániel: Tulajdonképpen felajánlunk nekik használható mondatokat, amiket vagy felhasználnak, vagy nem. Nincs fix szövege egy előadásnak, nincs szövegkönyv. Kétszer adunk elő minden egyes epizódot, de soha nem megy le ugyanúgy. A szövegek ¾-e improvizált, melyből rögzül valamennyi, de az sem fix. 

Dömötör András: A Gondnokságot az eredeti commedia dell’artéhoz tudnám hasonlítani. A hármasunk egészen részletekbe menően kitalálta a mitológiát, a háttértörténetet, a bázist, amihez tudunk nyúlni. Ezt elmondtuk a színészeknek, mindenki kapott egy karaktert. Részenként pedig egy cselekményvázlatot kapnak már csak, amiben az adott karakterek járnak-kelnek.

Hogyan készültök fel egy-egy előadásra?

Kovács Dániel: Az egész úgy történik, hogy próbálunk egy fél napot, meg még egy fél napot (talán ha összejön), a harmadik napon pedig bejövünk tízre és este héttől már előadunk. Gyakorlatilag ezeken a napokon semmi másra nem jut időnk.

Tehát nagyon kevés idő áll a felkészülésre… Nem rizikós a közönség elé állni?

Dömötör András: Az elején igazán rizikós volt. Emlékszem arra, mikor leültünk először a színészekkel és felolvastuk nekik a Gondnokság mítoszait, a karakterek leírásait és az első rész cselekményvázlatát. Addig a színészek semmit nem tudtak, csak annyit, hogy lesz egy sorozat majd. Az olvasás közben rendkívül jól érezte magát mindenki, de folyamatosan azt kérdezgették, hogy „Ebből mi lesz?”, mert elképzelhetetlennek tűnt mindez színpadon. Azt érzem, hogy az egészben alapvetően igazi kockázat van, de most már azért valamennyire működteti is önmagát. A veszélyt most már inkább az jelenti, hogy ne menjünk egy szint alá, illetve, hogy újabb rétegeket, fordulatokat tudjunk behozni. Így például a második évadot is rizikós volt elkezdeni. Amikor véget ért az első évad, tényleg elkezdett szárnyalni a sorozat. Úgy gondolom, a nyolc epizódból öt egészen jól sikerült. Akkor következett a második évad. Nehéz volt kitalálni, hogy mivel indítsuk el. Nem akartunk ismételni, ugyanazt a csontot rágni. Teljesen más sem lehetett, mert az emberek, akik nézték az előző évadot, már vártak tőle valamit. Ebben egy egyensúlyt találni megint nem volt könnyű. De úgy érzem, hogy sikerült. Tehát a második évad elejét jól meg tudtuk lökni.

Kovács Dániel: Igazából iszonyatos adrenalin ezt csinálni. De ezt is élvezik a színészek. Valami eddig mindig lett belőle, tehát ilyen szempontból már van egy biztonságunk. Ami még abszolút rizikós, hogy könnyen ellaposodhat a sorozat, mert sok vasat kell egyszerre a tűzben tartani. Fontos, hogy a karakterek is fejlődjenek, a gondnokok belső története is haladjon, a fő történeti szálat is valamilyen szinten vinni kell tovább. De gondolni kell azokra a nézőkre is, akik először látnak ilyet, hogy ők is találjanak benne élvezetet. Közben viszont azokat a hűséges nézőket sem szeretnénk untatni, akik a sorozat minden pici rezdüléseire érzékenyek.

Mikor derült ki, hogy lesz második évad?

Kovács Dániel: Amikor elterveztük, hogy mi lesz az első évad vége, amire az egész dolog kifutott, akkor még egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy lesz második évad. Nagyjából a hatodik-hetedik résznél jártunk, amikor ez eldőlt, hogy van lehetőségünk második évadot készíteni. Viszont addigra már egy önmagát bezáró történet körvonalazódott ki, amit nem akartunk, és nem is lehetett megváltoztatni. Ehhez képest kell a következőkben néhány olyan radikális fordulatot kitalálni, mely hiteles, de mégis megszabadulunk azoktól a béklyóktól, amikhez az előző évad miatt kötöttek minket.

Mennyire volt nehéz feladat a színészek kiválasztása?

Kovács Dániel: Nem volt nehéz. Azt is bele kellett kalkulálnunk, hogy a Gondnokság akkor lép színpadra, amikor a nagyszínpadon Woyzeck előadás van. Tehát a társulat azon részével dolgozhatunk, akik a Woyzeck-ben nem szerepelnek. Ez a tény kizárt olyan színészeket, akikkel akár szívesen dolgoztunk volna együtt. Ezen felül pedig nyilván azt kellett megvizsgálnunk, hogy ki az, akinél egy ilyesfajta színészi feladat mind energiában, mind kreativitásban, mind fiatalosságban, improvizációs képességben adott, valamint azt az eszeveszett tempót, amiben ennek el kell készülnie, azt valaki egyszerűen még győzi-e, vagy van-e hozzá kedve.

Dömötör András: Szerintem egy színésznek rendkívül jó, hogy ilyenben részt vehet, hisz kondícióban tartja és visszavezeti valami ősi játékossághoz. Ahogy dolgoznak, az adat, amit memorizálnak, az elképesztő. Megtippelni sem lehet, hány száz vagy ezer jelet tesz be a színész a fejébe egy előadásban, és itt ehhez alig van idejük. Ilyen szempontból az, ami itt történik, abszolút egyedülálló.

Honnan tudtátok, hogy a választott színészek képesek lesznek minderre?

Kovács Dániel: A Katona társulata nagyon jó társulat, a csapat javarésze alapvetően alkalmas erre. A színészek is (pl. Kocsis Gergely, Ötvös András) úgy gondolják, hogy ez a feladat egyfelől leizzasztó és idegtépő, másrészről viszont rettenetesen izgalmas.

Mi a magyar történeti, közéleti és politikai utalások szerepe?

Dömötör András: Nem nagyon radikális módon, de anarchista megközelítésűnek képzelem ezt a szerepet, vagy legalábbis mi magunk így fogalmaztuk meg az álláspontunkat. Sokat merítünk az összeesküvés-elméletekből is. Ezek nagyon divatosak, az interneten is rengeteg van belőlük. Ilyeneket például sokat olvastam, hihetetlen dolgokat tudnak kitalálni az emberek, és rengeteg könyv és film is készült ebben a témában. Ma Magyarország erősen termékeny közeg nekünk.

Kovács Dániel: Amikor a Gondnokság megalkotásán gondolkodtunk, akkor mindenképp valami friss, ott születő, eleven dolgot szerettünk volna létrehozni, ami arra reagál, ami körülöttünk van, vagy ami minket érdekel, bánt vagy izgat, mint annak idején a Pesti kabaré. Azon gondolkodtunk, hogy milyen jó lenne, ha a színházban nem csak 100-200 éves darabok lennének, amik minden kétséget kizáróan gyönyörűek és fontosak, de kellene valamilyen sushi-szerű dolog, mint amit nyersen összevagdalok, és frissen fogyasztható. Tulajdonképpen ebből a szándékból született meg A Gondnokság, ami ehhez képest sokkal kötöttebb forma lett. Azt gondoltuk, hogy sokkal egyszerűbb úgy létrehozni, hogy viszonylag fix karakterek vannak, innen jött a sitcom mint ötlet.

Ki a célközönség?

Dömötör András: Nem gondolkoztunk kifejezetten célközönségben, de talán azt mondanám, hogy a 20 és a 45 év közöttiek, akik érzékenyek egy nyitottabb vagy egy alternatívabb sorozatra. Így az alapvető célközönség a fiatal pesti értelmiségi réteg, de mindenki nézheti.

Miért kerülnek/kerülhetnek fel az epizódok a youtube videómegosztó portálra?

Kovács Dániel: Célunk ezzel az volt elsősorban, hogy követhető legyen a sorozat. Tehát, aki nem látott egy részt, az láthassa. Másrészt, hogy az egyes epizódok csak kétszer mennek, és mi is sajnálnánk, ha mint egyébként az összes színházi előadás, eltűnne. Ilyen szempontból egy lehetőség valakinek, hogy bekapcsolódjon a történet alakulásába. Tehát: maradjon nyoma és követhető legyen.


Úgy látjátok, hogy cserélődik a közönség, akik a helyszínen tekintik meg élőben az epizódokat?

Kovács Dániel: Nagyon sokan szeretnének visszajönni, és mivel az első évad részeit olyan helyen játszottuk, ahol maximum hatvan ember fér el, hiába játszottuk kétszer, 120 ember nagyon kevés, még egy olyan nem túl nagy színházban is, mint a Katona. Tehát nagyon sokan nem jutottak be, mert egyszerűen nem volt jegy. Pedig nagyon szerettek volna, sőt volt olyan, aki már ott izgult, hogy mikor lehet a következőre jegyet venni, mert nem akar róla lemaradni. Ilyen szempontból ez nehéz ügy. Vannak ismerős arcok, már felismerjük a közönségünk között azokat, akik rendszeres látogatók, sőt időnként ugyanott is ülnek.

A díszlet megtervezése nehéz feladat volt?

Kovács Dániel: Miután gyakorlatilag nem volt rá pénz, ezért Kálmán Eszter (aki ezt az egészet megcsinálta), egy filmes kapcsolat útján, egy raktárból hozta az eszközöket. Rengeteg kütyüt, amik nagyon high-tech dolognak tűnnek, hangmérnök és egyéb eszközök. Azt mindenképp szerettük volna, hogy retro legyen, a végeredmény abszolút találkozott az Eszter és a mi ízlésünkkel.

Dömötör András: Nagyon jó világot csinált Eszter, nagyon jó munkát végzett. Én arra is emlékszem, hogy kimentünk a Katona József Színház egy régi raktárába, és ott is találtunk sok felhasználható tárgyat.

Fotók: Dömölky Dániel 

A Kálmán Eszterrel készített interjú itt olvasható

Az interjú forrása

 

A sorozat utolsó, nagyszínpadi epizódja május 4-én lesz látható a nagyszínpadon, a Színházak Éjszakája programsorozat keretében!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://katona.blog.hu/api/trackback/id/tr738429634

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.