Bagossy László: Nem a nulláról kezdtem együtt gondolkodni Horváthtal

2013. október 10. - Csikós Kornélia

A végítélet napja – így kiragadva bombasztikus a cím, Bagossy László szerint azonban inkább titkokkal teli balladáról van szó. A telt házas nyílt próba után és az október 19-i bemutató előtt kérdeztük a rendezőt a darabról, a készülő előadásról és a Katona társulatáról.

Miért pont most vetted elő A végítélet napját? Mitől lesz mai ez a mű?

Horváth művei olyan történelmi korszakban születtek a húszas-harmincas évek társadalmi-gazdasági válságának idején, amelynek feszültségei számos hasonlóságot mutatnak korunk problémáival. Nem írtuk át a szövegét, nem próbáltuk meg közvetlenül a mába transzformálni, mert nem éreztük szükségét. A napi aktualitás fontos tényező a színpadon, de veszélyes is lehet, mert könnyen válik művészietlenné. Természetesen csináltam én is olyan előadásokat, melyekben az aktuálpolitikai borzongás fontos szerepet játszik, pl. a Heldenplatzban is ilyen, de az egy nagyon magas színvonalú irodalomba van beágyazva.

Közel áll hozzád Ödön von Horváth munkássága?

Szerencsésnek érzem magam, hogy a tavalyi Thomas  Bernhard-rendezésem után most a másik nagy kedvencemmel, Ödön von Horváthtal tölthetem együtt az időt. Nagyon szeretem azt, ahogyan gondolkodik. Remélem, hogy a korábbi munkáimból, mondjuk a Kasimir és Karolinéből származó tapasztalataim egy kicsit  ide is beszivárognak. Nem a nulláról kezdtem együtt gondolkodni Horváthtal. 

Az előadásról: Hudetz (Keresztes Tamás), a kötelességtudó állomásfőnök egyetlen elkésett mozdulatával szörnyű vonatszerencsétlenség okozója lesz. A mindig rosszindulatú pletykák nyomán ítélkező, az igazsággal szembenézni képtelen falubeliek kivetik maguk közül a lelkiismeretével küzdő Hudetzet. Történet a bűnről, a büntetésről és a bűnhődésről, a harmincas évekből, Ödön von Horváth különös nyelvezetével, finom humorával és lenyűgöző kisember-portréival.


Mi a készülő előadás műfaja?

Színműnek íródott, hét képben. Az utcán látható plakátokon nagyon bombasztikusnak tűnik, a címe, de a mű filozófiája sokkal árnyaltabb, mint egy hollywoodi sikerfilmé. A történet tele van titkokkal és hiátusokkal, ezért én legszívesebben balladának nevezném.



Miben más a Katona színészeivel dolgozni, mint más társulattal?

A Katona társulata kiemelkedő minőségű társulat. Szerencsésnek érzem magam, amiért az elmúlt években nagyon jó csapatokban dolgozhattam,  például az Örkény István Színházban vagy az év első felében a Litván Nemzeti Színházban. Sokszor volt alkalmam megtapasztalni azt az inspiráló helyzetet, amikor nagyon tehetséges emberek vesznek körül. Úgy gondolom, hogy a Katona is egy világszínvonalú hely és most is nagyon jó dolog ezekre a tehetséges emberekre támaszkodni.    

Csikós Kornélia

A bejegyzés trackback címe:

https://katona.blog.hu/api/trackback/id/tr868429596

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.