Idősek vs. fiatalok a cirkuszban - Minden jó, ha vége jó, nyíltpróba-beszámoló

2016. május 25. - Csikós Kornélia

Május 21-én William Shakespeare Minden jó, ha vége jó színművének próbáját nézhettük meg. A látvány cirkuszi, a színészek artistamutatványokkal kápráztattak el minket, és a rendezőtől, Zsámbéki Gábortól megtudhattuk, hogyan kapcsolódik Pablo Picasso ehhez az előadáshoz.

A színpadon bordó függönyök és színes, cirkuszi sátorra emlékeztető elrendezésben vékony selyemfüggönyök láthatók, illetve fából készült kockák, félkörök, melyek ülő-és billenőalkalmatosságok is. A díszletelemek közül egyik sem csak egy funkcióval rendelkezik. 
A próba elején a nézők és a színpadon körben ülő színészek figyelmesen hallgatták Zsámbéki Gábor bevezetőjét: miért cirkuszban játszódik a történet. Gyakori metafora, a színház régóta használja – ennél a darabnál azért megfelelő keret, mert egy trupp belső viszonyai függenek attól, hogy a generációk hogyan működnek együtt, az egymáshoz való viszonyuk fontos kérdés. Ez színházban is érdekes, de a cirkuszban látványosabban bemutatható, ugyanis bizonyos kor fölött már nem tudnak az emberek végrehajtani olyan mutatványokat, melyeknek valamikor büszke birtokosai voltak.

Három részlettel kezdődött a próba, ezekben a fizikai munkának igen fontos szerepe van. Az elsőben – melyben francia nemesek önként jelennek meg Firenzében, hogy részt vegyenek a francia-sienai háborúban – Rajkai Zoltán, Kovács Lehel és a Színház- és Filmművészeti Egyetem öt harmadéves hallgatója játssza a szereplőket, csíkos, artistákat és erőművészeket felidéző jelmezben csillag- és késhajítás volt a feladatuk.

21.jpg

A második jelenetben három nő figyelte a firenzei csapatok vonulását. A három különböző életkorú nő – Szirtes Ági, Pálos Hanna és Rujder Vivien e.h. – a katonák látványát más gondolatokkal figyeli: az anya, aki óva inti lányát tisztességének őrzése érdekében, a kíváncsi és ártatlan fiatal lány, illetve a szerelmes nő, akinek érzelmei a gróf részéről nem találnak viszonzásra.

A harmadik jelenet mutatványra alapul, és azért különleges, mert elvben kötéltáncos-jelenet, ám a lány lent a földön gyakorol, és úgy tesz, mintha fent a kötélen lenne, s miközben a gyakorlásra összpontosít, hárítja a gróf kedves szavait.

19.jpg

Tovább haladtunk a történetben, és Shakespeare több darabjában is előforduló, rögtön ellenszenvessé váló alak, Parolles (Elek Ferenc) ténykedését láthattuk. Fény derült arra is, hogy Heléna (Pálos Hanna) miért boldogtalan Bertram gróf (Kovács Lehel) viszonzatlan szerelme miatt, és láthattuk, hogy a párbeszédeket libikókán egyensúlyozással vagy épp függönytánccal is össze lehet kötni.

Az öregek ostobának, átgondolatlannak, zavarosnak és kacifántosnak gondolják azokat a viharos cselekedeteket, amiket a fiatalok végrehajtanak – elfeledve azt, hogy valamikor ők is viharos időket éltek meg. A fiatalok gyakran érzik úgy, hogy az útjukban állnak az öregek, akik iránt (valós vagy megjátszott) tiszteletet kell mutatniuk.

theatre-curtain-for-parade.jpg

A színpadkép látványában egy ismert Picasso-festmény, a Parade köszön vissza. Zsámbéki Gábor ettől a festménytől kapott ötletet ahhoz, hogy a cirkusz világát megjelenítse mostani rendezésében.
A bemutató június 4-én lesz, a nézők pedig izgatottan figyelhetik, hogy mindenki fenn maradjon a trapézon!

szöveg: Csikós Kornélia
fotók: Szilágyi Lenke

A bejegyzés trackback címe:

https://katona.blog.hu/api/trackback/id/tr118745840

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.