Radnai Annamária: A férfiakat több mindenre megtaníthatja a darab, mint a nőket

2016. október 04. - Csikós Kornélia

Október 9-én mutatjuk be Ascher Tamás rendezésében A nők iskoláját. Az előadás dramaturgja Radnai Annamária, a szövegkönyvet Závada Péter jegyzi. Radnaival az előadás hátteréről és arról beszélgettünk, kinek és miért aktuális ma A nők iskolája. 

Mi az üzenete az előadásnak?

Ascher Tamás meglátta A nők iskolájában azt a történeten túlmutató tartalmat, hogy aki tudatosan, szisztematikusan és cinikusan rabságban tart mást, az pórul jár. Ez a népmesei igazság felértékelődött a számunkra, és olyan történetet szeretnénk visszaadni, ami ezt a gondolatot igazsággá avatja. Szerintem az életben is van ilyen igazságszolgáltatás, csak hosszabb távon valósul meg: a csattanó sokszor nem közvetlenül a történet végén következik, hanem csak évekkel később.

Milyen műfajú és milyen korban játszódik a történet?

Nincsen pontosan meghatározva, több korra utaló jeleket lehet felfedezni benne, például XX –XXI. század végi zenékkel.
Műfaját tekintve van egy olyan drámatörténeti tény, mely szerint A nők iskolája egy kevert műfajú vígjáték Molière alkotói világában: nagyon sok olyan dramaturgiai elemet használ, ami a tragédia ismérve. Ilyen például a monológ, ami tipikusan tragikus eszközként indult a drámairodalomban, ám ez a mű tele van monológgal és egy sötét komédia lesz belőle. Nem azonosulunk a főhőssel, mégis az ő gondolatait halljuk végig.

Milyen feladataid voltak a szöveggel?

A szöveg mélyebb értelmét, az erényeit igyekeztem megérteni. Hoznunk kellett egy fontos döntést – a dráma eredetileg verses formáját nem tartottuk meg. Volt két fordítás – Szabó Lőrinc és Vas István fordításait jónak gondoltuk, de a rímek bongása nem tetszett nekünk, rögtön egy távoli mesés világba helyezte a történetet, és nehezen lehetett emiatt közel kerülni a szöveghez. Aschernak tetszett az Ahogy tetszik szövege, ezért nem volt bonyolult döntés, hogy a szövegkönyvet Závada Péter készítse. Péter nem azt akarta megismételni, amit az Ahogy tetszik szövegével csinált, egy izgalmas, szabad verses szöveg keletkezett. Egy-két helyen berímel a szöveg, amit valamilyen lelkiállapothoz, dramaturgiai ponthoz kötöttük, pl. a szentenciákat versben lehet majd hallani az előadásban. Péterrel először ketten dolgoztunk, majd Tamással együtt, hárman folytattuk a munkát.

A nők iskolája ma miért lehet aktuális? Mitől mai?

Megdöbbentő, hogy a mai napig arról beszélgetünk, hol a nő helye – elképesztően furcsa, hogy erre a kérdésre nem tudunk megnyugtató választ nyerni évszázadok óta. Konyhában vagy nem? Én mint nő, akinek munkája és konyhája is van, szomorúnak tartom, hogy ez a téma aktuális még ma is.

Gondolod, hogy A nők iskolája mélyen elgondolkodtatja majd a nőket és felnyitja a szemüket az életben betöltött szerepüket illetően?

Inkább azt tartom elképzelhetőnek, hogy ennek hatására valaki kimondja hangosan magának, amit már korábban tudott. A darabnak van egy olyan poéntechnikája, hogy késleltetett informálódás következtében jövünk rá, hogy Ágnes valójában többet tud, mint amennyit mutat a külvilágnak – ő haladó a nők iskolájában, holott kezdőnek mutatja magát, nem véletlenül. Szerintem bekövetkezhet olyan felismerés a nőkben, amikor eljutnak arra a pontra, hogy a helyzetük rosszul van kijelölve és nem akarnak tovább benne maradni.

Szerinted megtaníthat az előadás elengedni valamit? Arnolphe-nak el kell engednie Ágnest, noha sosem lehetett az övé…

Ha ugyan, inkább arra taníthat a történet, hogy becsüld meg időben azt, amid van. A darabnak érdekes a dinamikája, ugyanis Arnolphe számára Ágnes úgy kezd egyre fontosabbá válni, ahogy egy másik férfi érdeklődése megnő a lány irányába. A saját szemével nem látta Ágnesben sem a nőt, sem magát az embert. Nem hiszem, hogy jobbak lettek volna Arnolphe esélyei, ha időben felméri Ágnes összes erényét, de tény, hogy mire kimondja, hogy szereti a lányt, addigra a lány már nem az övé. Eleinte, amíg pusztán a tulajdonaként kezelte Ágnest, addig nem volt fontos számára, csak az elvesztés pillanatában lett az.
A mitológiából és a világirodalomból ismert Pygmalion - Galatea toposz ebben a történetben is benne van: az ötlet, hogy nevelek magamnak egy olyan nőt, amilyenre vágyom, és az ebben rejlő csapda. Ez a történet ősrégi, hogy formálok egy nőt, akit viaszbábuként a magam kedvére alakítok, ám erre nagyon ráfizet, aki azzal a gőggel él, hogy ez lehetséges. A sztori felhívja a figyelmet a hiúságnak arra a csapdájára, amit a megalkotás pillanatában létrehoz az alkotó: a teremtés pillanatában ő maga is a teremtett lény rabjává válik.

Az ismertetőben párhuzamot vontál Natascha Kampusch történetével…

Mielőtt írtam az ajánló szöveget, beszélgettünk Tamással – és fontosnak tartottuk felidézni ezt a példát, mert jelen idejű történet. Ott van a sajtóban, időről időre előfordulnak ilyen esetek és dermesztő, hogy ez megtörténhet. Fontos, hogy ne érezzük olyan távolinak, ne gondoljuk, hogy csak Molière korában lehetett valakit bezárni egy házba, mert itt van velünk ma is számtalan hasonló eset.

A nők iskolájából okulhatnak a férfiak? Lehet a férfiak iskolája is?

A férfiakat több mindenre megtaníthatja a darab, mint a nőket. A nők iskolája annyiban nyilvánul meg, hogy azt mondja, egy nőnek végig kell járnia bizonyos grádicsokat, hogy felszabadítsa magát. Az iskola az edukáció értelmében inkább a férfiaknak szól, hogyan ne bánjanak a nőkkel. Egy színházi előadásnak mindig nehézsége, hogy általában nem azok nézik, akiket ostoroz, hanem azok, akik talán amúgy is törekszenek arra, hogy jól járjanak el az élet hozta helyzetekben. Nem biztos, hogy az azonosítás megtörténik.
Tulajdonképp Arnolphe végig nem fogja fel, hogy mit tett Ágnessel, már az első felvonásban elhangzik, hogy Arnolphe-nak elment az esze, irreális ambíciókkal rendelkezik. Végig nem látja be, hogy megbocsáthatatlan dolgot tesz és még az utolsó pillanatokban sem tanul a történtekből. Noha megbűnhődik a tettéért, nem úgy, hogy annak önreflektív motívuma lenne. A végső feloldozást megtagadja tőle Molière.

 Závada Péter az előadás szövegkönyvén dolgozott, a produkción való munkájáról kérdeztük:

Milyen fordítást vettetek alapul?
Timkovics Dorka nyersfordítása alapján dolgoztunk, ami annyira élő, mai nyelven szólalt meg, és olyan pontos volt, hogy helyenként alig kellett hozzányúlni. Tehát egy alapos, lábjegyzetekkel ellátott szöveget kaptunk kézhez, amit gyakorlatilag csak stilizálni, rövidíteni kellett.

Mi volt a pontos feladatod ezzel a szöveggel? Volt Ascher Tamásnak konkrét kérése a szöveg "maiságát" illetően? 
Tamásnak konkrét elképzelései voltak arra vonatkozóan, hogy a szövegnek korszerűnek, a mai közönség számára érthetőnek kell lennie, de nem szabad "modernkednie", direkt felvonultatnia a leg-up-to-date-ebb frázisokat és szlengeket. Már csak azért sem, mert bár az előadás nem Molière idejében játszódik, nem is egyértelműen a mában. 

"Ami rímel, az igaz" - mi alapján döntötted/döntöttétek el, hogy a szöveg mely része legyen verses és melyik nem? 
Ezt a szólást természetesen ironikusan értettük. Amikor az előadás során a színpadi alakok nyomatékosítani szeretnének valamit, amit úgymond "igaznak" éreznek, vagy esetleg fölháborodnak, és elönti őket a hév, akkor nem tudják tovább kontrollálni ősi, molière-i ösztöneiket, és kibuknak belőlük a rímek. De erre csak egy-két alkalommal találunk példát az előadásban. 
A szöveg túlnyomó hányada egy felülstilizált élőbeszédszerű, viszonylag eszköztelen nyelv, ami azt jelenti, hogy az eredeti szövegben szereplő költői képek számát erősen megritkítottuk.

Mennyire engedhetted szabadjára a slammert a munka közben? 
Aki követi, amit csinálok, tudja, hogy a slam iránt főleg színházelméleti szempontból érdeklődöm, és az utóbbi években szabad verseket írtam. Tehát a színpadi figurákkal szemben nem éreztem kísértést arra, hogy rímben szólaljak meg. Nincsenek ilyen természetű impulzuskontroll-problémáim.

 
szöveg: Csikós Kornélia

A bejegyzés trackback címe:

https://katona.blog.hu/api/trackback/id/tr5511767155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.