Mészáros Béla: Nem tudjuk elhinni, hogy túl tudunk lépni a múltunkon

2018. március 01. - Csikós Kornélia

Március 10-én mutatjuk be Alfred Döblin regényadaptációjából készülő előadásunkat, a Berlin, Alexanderplatz-ot Kovács D. Dániel rendezésében. A főszereplő Franz Biberkopfot alakító Mészáros Bélát a szerepéről, a történet aktualitásáról kérdeztem.

Kit alakítasz az előadásban és miért aktuális ma a Berlin, Alexanderplatz?

Franz Biberkopfot, ő egy cementgyári munkás, Berlinben éli az életét, de börtönbe kerül, mert szerelemféltésből súlyosan bántalmazza a barátnőjét. Hirtelenharagú férfi, fontos kiemelni, hogy ő nem gyilkos, hanem belekeveredik ebbe a helyzetbe. A nő, Ida, két héttel később hal bele sérüléseibe egy kórházban.
Ott kezdődik el a történet, hogy Franz kijön a börtönből, és megpróbál új életet kezdeni, próbál visszailleszkedni a társadalomba. Ez egy nagyon nehéz történet. Biberkopf többet akar az élettől egy vajas kenyérnél, és próbál valahogy úgy élni, hogy találjon barátokat, szerelmet és egy olyan munkát, amivel boldoggá tudná tenni magát.
A naivitása és gyermeki mivolta határozza meg az életét. Bűnbocsánatot akar nyerni és nem kételkedik abban, hogy Isten és a társadalom megbocsát-e neki. Az összes kapcsolata a nőkkel azért mind olyan, amilyen, mert képtelen elfelejteni a szerelmét és nem tud túllépni azon, amit vele tett.

Azért aktuális most is ez a történet, mert ma is mindig a múlton rágódunk és a jövőn aggodalmaskodunk, a jelenben pedig soha nem élünk. Ez szinte minden emberre igaz, és nem tudjuk elhinni, hogy túl tudunk lépni a múltunkon. Mi, ma élő emberek is ebben a cipőben járunk – próbáljuk megoldani az életünket, de mit teszünk meg ezért igazán? Miért nem tudunk a sarkunkra állni? Napról napra élni és megpróbálni felfedezni a jelennek a szépségeit – ezt gyakorolják a darab szereplői is.
Szépen visszarepít minket a történet a ’20-as évek Berlinjébe, amikor kb. 3 millió ember élt a városban, közülük kb. 700.000-800.000 ember volt munkanélküli. Közülük egy Franz Biberkopf.

 meszaros_bela_6676.jpg

A naivitáson túl miért illeszkedik vissza nehezen a társadalomba Biberkopf?

Tulajdonképpen ő egyszerre naiv és tájékozatlan a négy év börtön után. Nem tudja megfejteni, hogy ez a világ hogy lehet ennyire mocskos. Ezen a kérdésen nem tud túllépni, mert nem talál rá magyarázatot. Elhiszi az ideológiák állításait, fontos számára, hogy békének és rendnek kell lennie. De valójában nem megy az ideológiák mélyére, nem olyan bárdolt az elméje, hogy a bonyolult összefüggéseket átlássa. Elsősorban a jót feltételezi mindenkiről és amit mondanak neki azt meg is csinálja. Minden egyes esés után képes felállni, és mindig a legnagyobb bizalommal, szeretettel és hittel vág bele a következő, élet által adott feladatba. Nem keseredik meg a kudarcok után sem, hanem felkel és folytatja tovább. 

Filozofikus művet dolgoztok fel, a mélységét hogyan lehet visszaadni majd a színpadon?

Az eredeti, 600 oldalas regényhez képest is mindenképpen átjön a történet mélysége, egységes és jó darabbá húzták meg, nagyon jó dramaturgiával. Hosszú a mű, ezért mire körbeöleljük a próbák alatt az elég sok idő. Ez a mű szerintem nem csak filozofikus, hanem egy komoly előrelátásról tesz tanúbizonyságot az író részéről: a könyv 1929-ben jelent meg, Hitler 1933-ban volt kancellár és érdekes, hogy 10 évvel a háború előtt mintha Döblin tudta volna előre, vagy érezte volna, hogy mi lesz a történelem alakulása..

 berlin_alexanderplatz_olvasoproba_domolky_daniel_web_036.jpg

Kovács D. Danival hogyan dolgoztok együtt?

Kifejezetten szeretek vele dolgozni, nagyon jó rendező. Tetszik, ahogy gondolkodik, az, ahogyan próbál megfejteni jeleneteket, átlátja az egész készülő előadást. Empatikus és nagyon figyel a színészekre. Ezerrel rajta van a munkán. Ha másképp értelmezünk valamit és nekem van igazam, nem szégyelli, ha valamit nem jól tud. Szabad kezet ad és azt mondja: oké, próbáld meg így!
Ugyanakkor azt is nevetve mondja, hogy a színház nem demokrácia. Nagyon jó vele dolgozni, jól birkózik meg a feladattal.

Biberkopf minden jó szándéka ellenére sem tud felemelkedni – ez mennyiben az ő hibája és mennyiben a társadalomé, amiben él?

Nagyon szeretem ezt a figurát és a gyermeki gondolkodását. Naponta változik, mit gondolok a felelősségéről. Van, amikor azt gondolom, hogy egyszerűen nem létezik, hogy valaki ennyire naiv legyen és nem gondolkodhat ennyire jószándékkal másokról és hogy lehet az, hogy nem tud talpra állni… Máskor azt gondolom, hogy inkább a társadalom tehet arról, hogy milyen helyzetben van.
Szerintem ez a gyermeki lelkületű lét Biberkopf számára egy menekülés is – jobb, könnyebb neki így létezni. Élete során találkozik nőkkel, majd az egyiktől kapja az ötletet, hogy áruljon újságot, ami pont a Völkischer Beobachter. Ő csak jó akar lenni, tisztességes munkával szerzett pénzből akar megélni és nem érti, mi a baj azzal, ha ő újságot árul. Biberkopf minden egyes alkalommal, amikor az életéről van szó, mások véleménye szerint cselekszik, mert mindegyikük szavában igazságot talál. Mindig egy nála erősebb akaratú ember javaslata szerint éli az életét és emiatt gyakran rossz utcába szalad be. Menekül a saját sorsa elől és azt hiszi, számára az a jó feladat, ha nem magával foglalkozik, hanem más emberek életét próbálja megoldani. Dolgozni akar és békére törekszik, de ő maga sem tudja, hogyan érje el ezt. Majd, amikor szembenéz önmagával, akkor látja, hogy igazából számára nincsen kiút.

szöveg: Csikós Kornélia
fotók: Nánási Pál, Dömölky Dániel

A bejegyzés trackback címe:

https://katona.blog.hu/api/trackback/id/tr8613705792

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.