Wagner-Puskás Péter: Sokszor biciklizés közben szabadul el a fantáziám

2018. május 30. - Csikós Kornélia

Ürgék című májusi bemutatónk zenei vezetője Wagner-Puskás Péter, az előadás zenéjének ötleteiről, a zene előadásbeli funkcióiról és arról kérdeztem őt, milyen érzés 1960-as, '70-es évek-beli dalokat áthangszerelni.  

Hogy kerültél az Ürgékbe?
Pelsőczy Réka, az előadás rendezője hívott, hogy a készülő produkcióban bejátszásokon kívül szeretne élőzenét is, és rám gondolt. Korábban már többször dolgoztunk együtt, pl. a HoppArttal készült Szeret...lek is úgy épült fel, mint most az Ürgék: kicsit dokumentarista, interjúkból összerakott, zenékkel dúsított produkció volt. De már ezelőtt is dolgoztunk együtt Rékával a Sweet Charity című musicalen több, mint 7 éve.

Mióta dolgozol színházi produkciókban?
2004 óta dolgozom budapesti színházaknál, s noha Kaposváron születtem, sajnos sosem volt alkalmam a Kaposvári Színházban dolgozni. Érettségi után a pécsi egyetemre kerültem, ez idő tájt kezdtem a színház felé fordulni.

urgek_pr_horvathjudit_net-9388.jpg

Neked, mint zenei vezetőnek mi volt a feladatod a próbafolyamatban?
Sokrétű. Varga Vince barátom válogatott zenéket abból a korból, melyeket Réka behatárolt. Ezek a 1960-as, ’70-es évek zenéi, amerikai és magyar, de különböző francia és olasz krimi zenék is lesznek majd. Az én dolgom, hogy adaptáljam a kiválasztott zenéket a darabba. Adott esetben áthangszereljem őket úgy, hogy élőzeneként is működjenek a színpadon. A zenekarban lesz egy dobos, én leszek a billentyűs és a duó olykor színészekkel fog kiegészülni: Dér Zsolt trombitálni, Tasnádi Bence basszusgitározni, Pálmai Anna és Pálos Hanna pedig vokáloznak. Van az előadásban olyan dal, ami megszólal korabeli felvételen, majd folytatjuk élőben aláfestő zeneként a következő prózai rész alatt. A zenéken kívül különböző hangeffekteket is használunk, ezek felkutatása is a feladataim közé tartozik.

A fantáziád a próbán kell használnod inkább, vagy inkább előre készülsz a zenékkel?
Néha egyből, a próbán jön egy jó gondolat, de sokszor biciklizés közben szabadul el a fantáziám. Az a tapasztalatom, hogy az a fajta szimmetrikus mozgás, ami a tekeréssel jár, valahogy az agyamat úgy mozgatja meg, hogy sok kreatív ötletem támad, egy csomó dologra a színházhoz vezető úton jövök rá.

Hogy nézett ki egy próbátok?
A rendelkezésre álló rengeteg szöveges anyag folyamatos húzásra szorul. Sok változtatás volt, melyeket színészek kértek, vagy Réka, illetve Török Tamara, a dramaturg javasolt. Próbáról-próbára jutottunk közelebb a végső megoldáshoz. A folyamatos változtatás próbára teszi a színészeket, ez a fajta színházcsinálás nagyon más, mint amikor az ember az olvasópróbán kézhez kapja a szövegkönyvet és az a bemutatóig csak minimálisan változik. Viszont nagyon izgalmas munka volt a terjengős, bőlére eresztett élőbeszéd-szerű szövegekből valami egyszerű, érthető, esszenciális dolgot létrehozni.

Milyen szempontokat kellett szem előtt tartanod, amikor átdolgoztál zenéket?
A stílus a kor miatt adott, tehát nagyon nagy változások nem történhetnek, pl. nagyon elektronikus zenéket nem hozunk be a hangzásba, ha „trash” hangzást szeretnénk elérni, muszáj az adott stílus, és kor eszközeivel dolgoznunk. Ám ez esetben az is éppen elég nagy feladat, hogy korhű hangzással szólaljanak meg a zenék.

Mennyire uralja a zene az előadást?
Ennél az előadásnál azt hiszem, a zene legfontosabb funkciója, hogy kiegészítse, árnyalja, időnként megmozgassa, feldobja a prózát. Sokszor dramaturgiai szempontok szerint történik a zenék felhasználása. Reményeink szerint ezáltal képesek leszünk máshogy láttatni ezt a rengeteg szöveget, amivel dolgoztunk. Az előadói számok pedig bizonyos etapokat, nagyobb egységeket tagolnak.

urgek_ea_net_horvathjudit-1428.jpg

Te is színpadon leszel?
Igen, a hátsó színpadon leszünk a dobos kollégával, ahova időnként feljönnek hozzánk a színészek vokálozni, énekelni és hangszereken játszani. Egyre több helyen szeretik színpadon használni a muzsikusokat, akár jelmezben; sőt, attól tartok, még frizuránk is lesz, bár ez abszolút nem hoz minket zavarba. Az, hogy a zenekari árokban játszik a zenekar, a színpadon pedig a színészek, egyre kevésbé jellemző. Pláne ekkora térben nincsenek ilyen határok. A színészek is zenélnek, a zenészek is színészkednek. Nagyon hasznosnak tartom ezt a fajta együtt dolgozást: a színészek ezáltal kicsit messzebbről, más szemszögből tekinthetnek a szakmájukra, és a zenészeknek is tanulságos ez a fokozott színpadi jelenlét.

Filmzenéken is dolgozol?
Nem, ez eddig kimaradt az életemből. Nem tartom magam zeneszerzőnek, nem vagyok „zeneköltő”, nincs bennem az a késztetés, hogy kiírjak magamból valamilyen zenét az önmegvalósítás céljából. Bár volt már példa erre, kisebb színházi munkákban, de én inkább színházi muzsikusnak tartom magam. Párszor már hívtak filmekbe zongorázni, egy hollywoodi produkcióban is kellett volna zongoráznom, de nem értem rá, mert be voltam táblázva: színházban zenéltem.

szöveg: Csikós Kornélia
fotó: Horváth Judit

A bejegyzés trackback címe:

https://katona.blog.hu/api/trackback/id/tr5614012558

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.