Munkavégzés során nem biztonságos című bemutatónk október 6-tól látható Máté Gábor rendezésében, a Kamrában. A fiatal riportert alakító Rujder Vivient kérdeztem az előadásról és arról, hogyan próbál érvényesülni az általa alakított újságírónő Lucy Kirkwood darabjában.
Milyen a karaktered, Charlotte?
Ő egy Oxfordban végzett fiatal lány, aki újságírónak készült, csak nem egy férfi szexlapnál képzelte el a jövőjét, de mivel egyelőre más laphoz nem vették fel és a ranglétrán is haladni szeretne, ezért a megélhetéséért dolgozik a Doghouse nevű újságnál. Nem akar bizonytalanságban élni, és ez a munka biztos megélhetést ad neki - de mindezek mellett nem egyszerű neki három férfival együtt dolgozni.
Sok férfi között egyedüli nőként helyt állni huzamosabb ideig elég nehéz… Voltál hasonló helyzetben életed során?
A próbafolyamat elején nagyon jó hasonlatot mondott Máté Gábor: „Ugyanezt csináltad az egyetemen, Vivi” – eleinte ellenkeztem, de átgondoltam és rájöttem, hogy ebben Gábornak igaza van. Burokban éltem 3,5 éven át, 11 fiú között, akikkel ugyanúgy anyáskodtam, rendet tartottam köztük, csitítottam őket, ahogy az előadásban Charlotte teszi a szerkesztőségben dolgozó férfiakkal.
Korábban is könnyen megtaláltad azt a hangot, amin megszólalva rögtön hallgatnak rád?
Szerintem ennek megléte egy adottság – ha abból indulok ki, hogy az egyetemen minden osztályban kellett, hogy legyen egy osztálybizalmi, és amikor Máté Gábor és Dömötör András megkérdezték tőlünk, ki legyen az, a 13 osztálytársam egyszerre mutatott rám. Nem akartam elvállalni, de a többiek érezték, hogy ennek így kell lennie. Ebben a helyzetben voltam évekig, és ezért azokat a hangokat, ahogyan hozzászóltam egy-egy szexista megjegyzéshez, vagy ahhoz, ha csúnyán, tiszteletlenül beszélt valaki a másikkal, most könnyen elő tudom venni. Mindenkivel más hangot ütöttem meg az osztályban is, és az előadásban a szerkesztőség férfi tagjaihoz is egytől-egyig másképp szólok.
Kaptatok valamilyen instrukciót a játékra vonatkozóan, amit kiemelnél?
Olyan kényes szituációk vannak a történetben és olyan tisztán van megírva a cselekmény, hogy nagyon odafigyelünk a valós hangokra, hogy 100%-ig igazi legyen minden indulat vagy rosszallás, amit játszunk. Például van egy rész, amikor végleg eltörik Charlotte-nál a tükör, és hitetlenkedő, nagyon halk hangon azt mondja: „Ne már.” A második jelenet végére az egész bulvárvilág minden közreműködőjét mélységesen megveti.
Gondoltál valaha arra, hogy újságíró legyél?
Nem, mert alapvetően nem vonz ez a pálya. Sem itthon, sem pedig külföldön. Nagyra tartom azokat a riportereket, akik felkészültek és intelligensek, sajnos elég kevés ilyen újságíró van. Íróként Kemény Zsófit és Szentesi Évát szeretem, rájuk nagyon felnézek.
szöveg: Csikós Kornélia
fotó: Nánási Pál, Dömölky Dániel
