Nóra - Karácsony Helmeréknél címmel mutatjuk be nagyszínpadunkon Székely Kriszta rendezését december 21-én. A mai korba helyezett drámához Nagy Fruzsina készíti a jelmezeket, a tervezés kihívásairól, a Nórával kapcsolatos elképzelésekről kérdeztem őt. 

Dolgoztál már korábban Székely Krisztával?

Szokatlan munkatapasztalatom van vele. Tavaly a Harper Regant rendezte a Kamrában, nagyon tetszett az a darab, és Kriszta arról alkotott elképzelése. Mivel a jelmeztervezést nem tudtam elvállalni, Kriszta felkért egy másik jelmeztervezőt, akinek a konzultánsaként vettem részt a munkában. Ekkor beleláttam egy kicsit abba, hogyan rendez Kriszta, a Székely-Bodó osztályban pedig tanítottam őt és láttam több vizsgamunkáját is. Mondhatjuk, hogy a Nóra az első olyan közös munkánk, amikor én tervezek az előadásához jelmezeket.

Milyen jellegű ruhákat láthatunk majd a Nórában?

Mivel az egész történet napjainkban játszódik, ezért nincs szükség arra, hogy mindegyik jelmezt varrassuk. Elég stilizált ruhákra lehet majd számítani. Kitaláltunk a jelmezekhez egy színskálát, ez 8 színből áll összesen és ezeket elosztottuk a szereplők között. A gyerekeknek 1-1 színből, a felnőtteknek 2-3 színből áll össze az öltözékük. Ettől az egész kicsit elemelt és absztrakt lesz, nagyon érdekes és játékos vizualitást ad majd az előadásnak. Segítség is nekem ez a színskála, ugyanakkor borzasztó nagy akadályt is jelent, mert sok helyen nem kapom meg azt, amit szeretnék. Nagy kihívást adtam magamnak ezzel a játékkal.

Kocsis Gergely (Rank), Ónodi Eszter (Nóra) és Fekete Ernő (Helmer) 

Mi alapján osztottad be az egyes szereplők színvilágát?

A folyamat általában úgy néz ki, hogy a díszlettervezőnek hamarabb kell elkészülnie a végleges díszlettervvel, mint a jelmezesnek. Balázs Julival, a díszlettervezővel és Krisztával közösen egyeztettünk a látványvilágról és ott merült fel, hogy érdekes lenne egy Wes Anderson által is alkalmazott ötletet, a színskálát kipróbálnunk.
Nem a földszínek, bézsek és szürkék uralkodnak majd most a Katona színpadán, hanem egy nagyon erőteljes, tiszta, élénk színekkel teli előadást szeretnénk létrehozni. Nem feltétlen a realitást helyezem előtérbe, hanem a karakterek segítése lesz a fontos. Minden színész máshogy áll a jelmezéhez, ez pszichológia: van, aki már az első pillanattól fogva abban a ruhában szeretne próbálni, amiben majd lesz, és van, aki csak a főpróbahéten akarja felvenni, addig nem. Abszolút partner vagyok, mert számomra nagyon fontos, hogy mit gondolnak a színészek, meghallgatom őket, hisz ez egy közös munka. Szerintem a jelmeztervezés egy alkalmazott művészet és nekem az a célom, hogy valami olyan dolgot adjak a produkcióhoz, amitől az működni fog.

Mihez kezdesz, ha nem tudod beszerezni azt a ruhát vagy anyagot, amit elképzeltél?

Igyekszem nem megalkudni, mert az számomra nagy csalódást jelent. Ha nem találok valamit, akkor keresek tovább, és csak akkor megyek bele B megoldásokba, ha már tényleg nincs más lehetőségem. Sok év tapasztalat után már megtanultam, hogy ha elképzeltem valamit és megtaláltam, majd felkerül a színpadra és valami miatt mégsem működik, akkor el kell engedni az ötletet. Régen nagyon nehezen engedtem el az elképzeléseimet, ma viszont már nem így van. Ha valamin azt érzem, hogy gátolja az előadást, akkor pár percig bosszankodom, majd megnyugszom és változtatok. Arra koncentrálok, hogy oldjam meg az új helyzetet.

Milyen mértékű változtatásokra van módod a bemutató előtti héten?

Az apró részleteken szoktam a főpróbahéten változtatni, mert néha ezekben rejlik a lényeg. Akármilyen látványos valami, ha ledobja a színpad, akkor teljesen felesleges megtartani. Egy jelmeznek is van naplója: azzal, hogy a színész mikor veszi fel a zakóját, mikor gombolja ki az ingét, vagy, hogy mikor veszi le a nyakkendőjét, napszakokat, időmúlást, akár egy ember lelkiállapotát is jelezni tudom. Ezeket fontos végiggondolni a próbák utolsó fázisban még egyszer. Ez az egész folyamat olyan, mintha egy kártyavárat építenék – összetett feladat, következetesen lehet csak kicserélni benne egy lapot, mert különben összeomlik az egész.

 Fotó: Horváth Judit

Mit tartasz mainak Nóra történetében?

Amikor elolvastam, arra gondoltam, hogy ez a történet, amikor íródott, hihetetlen nagy dolognak számított: egy nő bátran kilép a régi életéből, hogy megismerje magát, feladja az addigi biztonságot, amiben élt és a családját otthagyva új életet kezd. Rögtön az jutott eszembe, hogy azt az erőteljes hatást, ami a történet keletkezésének idejében kiválthatott, mi tudja ma visszaadni? Izgalmas úton indult el Kriszta, nagyon tetszik, ahogy a dramaturggal, Szabó-Székely Árminnal átírják a darabot.

Mennyire áll közel hozzád Nóra személyisége?

Az áll hozzám közel, amikor Nóra magára talál. Én sosem bírnék háztartásbeli nő lenni, mert mindig alkotok, problémát megoldok. Magamnak osztottam be a munkaidőmet 17 éves koromtól kezdve és megszoktam, hogy megteremtem azokat a körülményeket, amikre szükségem van. Nóra olyan karakter, aki pénzt kér a férjétől, tőlem viszont ez nagyon távol áll. Két gyerekem van, a házasságomban pedig meg tudtam tartani azt a szabadságot, hogy azzal foglalkozom, amivel szeretek. Nagyon érdekes tapasztalat volt, amikor az első gyerekem született 7 évvel ezelőtt, akkor ugyanis eldöntöttem, hogy 2 évre gyesre megyek. Ebből mindössze 5 hónap lett, mert nem bírtam otthon ülni, muszáj volt dolgoznom. Ebben az időszakban egy kicsit megijedtem, mi lesz, hogyan tovább. Ascher Tamás megnyugtatott: azt mondta, szerinte anyaként jobb tervező lesz belőlem, mint voltam. Ez nagyon jól esett, mert sokan úgy állnak hozzá, hogy problémásabb lesz a közös munka, ha valakinek gyereke születik. Azt gondolhatják róla, hogy kevésbé rugalmas és nem olyan odaadó a munkájában, mint korábban, holott ez egyáltalán nem így van. Több alkalommal végig hurcoltam magammal a gyerekemet Európán és a férjem, vagy egy családtagom velem jött és segített. Sok szervezést és energiát igényel, de mindent meg lehet oldani.
Nyugdíjbiztosítást sem kötöttem, hiába keresnek az ügynökök, mert tudom, hogy ha nyugdíjba megyek, akkor meg fog állni az életem. Szeretem, ha impulzusok érnek, szeretek utazni, akkor vagyok boldog, ha tervezek és felfedezhetem a világot. A klasszikus, eredeti értelemben vett Nóra biztosan nem vagyok.